Még viccesebb, még zűrzavarosabb, még bájosabb

Bakos Virág visszatért! És persze megint neki kell rendbe szednie a családot, mert megint minden a feje tetejére állt. 

Molnár T. Eszter: Most már igazán - Egy majdnem normális család 2.
Tilos az Á Könyvek, 2016. 

.

Egyszer egy júniusi nyári estén valaki azt mondta nekem, hogy én valójában egy zavart tinilány vagyok. Amúgy 34 éves voltam akkor. Persze nem ezért és nem is nagyon tudatosan kezdtem el gyermek- és ifjúsági könyvekkel  is foglalkozni, egyszerűen csak így alakult.  Ráadásul még csak nem is a súlyos tabutémák, hanem a zsánerirodalom felől érkeztem (ha minden igaz, Lakatos István Óraverzumának könyvbemutatójáról írtam először a prae.hu gyerekrovatába), de aztán beleragadtam a témába, és kénytelen vagyok újra és újra mosolyogni azon, hogy tényleg mintha e könyvek segítségével élném meg - jócskán megkésve - mindazt, ami a kamaszkoromból kimaradt, és egyben dolgoznám fel azokat traumatikus élményeimet, amelyek belül azóta is marnak. (Ettől függetlenül önmagában is érdekes a jelenség, hogy a harmincas-negyvenes generáció mennyire rácuppant mostanság a young adult irodalomra.)

Molnár T. Eszter Most már igazán - Egy majdnem normális család 2. című könyve  - mint sejthető - egy sorozat második darabja. Úgy gondolom, önmagában, az előzmények nélkül is működik a szöveg, ám mivel én foglalkoztam az első könyvvel is, számomra nehezen választható el egymástól a két rész.

A Most már igazán története augusztus végén kezdődik, és egy hónapon át követhetjük a főszereplő Bakos Virág naplóbejegyzéseit. Kezdetben úgy tűnik, most már minden rendben lesz, vége a zűrös időszaknak, a kissé délies temperamentumú család minden tagjának sínen az élete, Ám ha egy könyv ezzel a felütéssel indul, sejthetjük, hogy előbb-utóbb úgyis történni fog valami. Különben miről szólna az elkövetkező közel 300 oldal?

A regény egyik legszimpatikusabb vonása - és ebben is sikeres folytatása az első részben írottaknak -, ahogyan ezt az összetartó, egymáshoz ragaszkodó tagokból álló családot bemutatja. Nem didaktikusan, szájbarágósan mondja el ennek fontosságát, hanem olyan események elé állítja a szereplőket, amelyek próbára teszik őket. Ez azért is fontos mozzanat, mert hiszen mégiscsak egy kamaszregényről van szó, márpedig a kamaszok egyik jellemvonása, hogy éppen nagyon nincsenek jóban a szüleikkel, a közhelyesen üres, kioktató erkölcsi szózatokra (szeresd őket, hisz ők is szeretnek téged, mindent megtesznek, örül, hogy ilyen gondokoskodóak,stb)  pedig nem szokásuk meghallgatni és fontolóra venni.  

És akkor itt vannak Bakosék. Az apa depressziós (és kicsit túl sokat is iszik), a nagynéni egy erkölcscsősz rabszolgahajcsár, a nagyobbik lánynak zavaros fiúügyei vannak, miközben épp, hogy átrugdalják az érettségin, a kisöcsi mogorva kis zsarnok, akihez nem lehet ám csak úgy hozzászólni. Ráadásul a képletből, mint ahogyan az nyilván az eddig elmondottakból is érzékelhető, hiányzik az édesanya. Pontosabban egyszerre hiányzik és a hiánya ad egy erkölcsi többletet örökség gyanánt, hiszen amikor döntenie kellett, fia életét választotta a sajátja helyett. Ez az a lecke, amit ebben a kis közösségben megtanult mindenki: az alkalmankénti zsörtölődések, a nyűgösség, hiszti, egy-egy durvább szó mit sem számít, az csak a felszín, meg a szokásos mindennapok. Ám ha tényleg baj van, számíthatnak egymásra. 

Optikailag azonban kissé torzít a regény. Szükségszerűen és kikerülhetetlenül, hiszen azáltal, hogy naplójában elmeséli a többi családtag problémáját, értelmezni próbálja és megérteni a motivációiakat. Virág tűnik a leghiggadtabb, legbiztosabb pontnak a káoszban, aki mindenre azonnal ügyesen és bölcsen reagál, pedig talán épp ő a legérzékenyebb és legbizonytalanabb karakter. Én nem vagyok benne biztos, hogy szerencsétlenkedése, túlproblémázása Danival, az első szerelemmel szemben minden egykori kamaszlány életében így zajlott. Mármint azokéban, akikhez normálisan közeledtek fiútársai, nem magamra értem, aki a kortársai "vonzalmával" már tizenhárom évesen is úgy szembesült, hogy a hirtelen (túl) nagyra nőtt mellei miatt a fiúk folyton fogdosni akarták, hozzádörgölőzni, leteperni. Bár lenyűgözve olvastam azokat a jeleneteket, amelyek a két kamasz bénázásáról, főleg Virág érzelmi hullámzásáról szóltak -  hogy lám, szóval ez maradt ki az életemből, ezek a tapasztalatok hiányoznak most, több, mint kétszer annyi idősen -, mégiscsak az az érzésem, hogy ez a lány bizonytalanabb az átlagnál. De szerencsés, mert neki egy olyan Danija van, aki nem a könnyebbik utat választja, nem menekül például egy  felszínes lánnyal folytatott felszínes kapcsolatba - pedig két másik lány is hajt rá -  egy téttel (és ezáltal felelősséggel is bíró) komoly(abb) érzés elől. Akkor is, ha ez "csak" az első szerelem. 

Másrészről az osztályközösségben uralkodó kuszaság is megviseli Virágot, hiszen a most kialakulófélben lévő szerelemek, párkapcsolatok miatt sok minden átrendeződött vagy épp átrendeződik az egyes baráti közösségekben. Most kezd valójában kirajzolódni a többiek egyénisége is, például kiderült, hogy mennyire agresszív homofób a Majom becenevű srác, vagy hogy Lili, a volt legjobb barátnő egy áskálódó, rosszindulatú nőszemély, akinek viselkedését nehezen lehet azzal elintézni, hogy ő is szerelmes Daniba. Ezekhez a problémákhoz képest, tényleg semmiség, hogy Virág kis túlzással, de közben újra ráncba szedi apja szakmai és magánéletét, és a nagynéni  körüli rejtélyek megoldásában is aktívan kiveszi részét.   

Virág "szuperereje" egyébként a családtagjaira odafigyelésen túl a nagyszerű humora, Néha csak egy-egy váratlanul felbukkanó apróság is elég, mint például hogy "csak Vévé, a magyartanárunk kocogott el mellettünk egy vombat eleganciájával" (39.) vagy "ragyogott a feje, mint egy mókusnak, ha konnektorba dugják a farkát" (157.), és felnőtt fejjel is pukkadozol a röhögéstől, de épp ez járul hozzá ahhoz is, hogy ne váljon a kamaszlányos szerencsétlenkedés, bizonytalanság, féltékenykedés idegesítővé vagy unalmassá. Sőt, továbbra is jó szórakozás ennek a családnak az életébe belelátni, jó buli Virággal tölteni az időt . Még ilyen túlkoros kamaszlányként is, mint én vagyok.