A 18. századi Párizs hangjai

A hanganyaghoz animáció is tartozik.



Egy francia zenetudós, Myléne Pardoen nevéhez köthető az a projekt, melyben munkatársaival  az 1739-beli Párizs hangzásvilágát igyekeznek rekonstruálni. Egy interdiszciplináris kutatásról van szó, melyben közreműködnek történészek, szociológusok, építészek és 3D-grafikusok is. Hiszen például ahhoz, hogy megkísérelje valaki felidézni, miként csöpögött a víz egy bérház udvarán, tudni kell, milyenek is voltak ahhoz az épületek.

Pardeon azért választotta Párizs Grand Châtelet negyedét, mivel itt igazán nagy tárháza lehetett a különféle háttérzajoknak. Az 1739 évre pedig azért esett a választás, mert mivel ekkorra készült el a híres Turgot-féle térkép Párizsról. (Ezen a linket is megtalálható, itt a mai Párizsra applikálták rá a régit. Jól látni, hogy az épületek belső udvarait, vagy az épületszintek közti formai változásokat is megörökítették rajta.)

A hangokat nem számítógép segítségével állították elő, a vízcsobogás, az emberi zajok, a lódobogás és -nyerítés, a disznók, csirkék, sirályok stb, hangja mind valódi, egyedül a Notre Dame szivattyújának hangjára segítettek rá, de annak alapja is a valódi szivattyú hangja.

A kutatás eredményeit egy kiállításon mutatták be (még 2015-ben), de egy animációs videót készítettek hozzá, így áll össze ténylegesen a teljes kép: végigkövethetjük, milyen hangok vették körül az embereket egy sötét sikátorban, a Szajnán, a templom előtti piacon, stb. 

A filmecskén az is látszik, hogy az ekkori Párizs még meglehetősen középkorias vonásokkal rendelkezett.

Íme a videó: