Akit senki sem kérdezett

Az újrakezdés lehetőségének (és lehetetlenségének) drámája Vranik Roland Az állampolgár című filmje, melyben időnként elhalványul annak jelentősége, hogy a történet három központi karaktere közül történetesen ketten is menekültek.
Szinte észrevétlenül csúszik át a hangsúly a középkorú nyugdíjas(?) tanárnő, Mari (Máhr Ágnes) tragédiájára, hiszen minden arra késztet minket, hogy Wilsonra (Dr. Cake-Baly Marcelo) koncentráljunk. Ő a címszereplő, őt látjuk a plakáton, az ő története, pontosabban mindaz, amit előzetesen elképzelünk róla, foglalkoztat bennünket leginkább. Miatta ülünk be a moziba, hogy sorsában saját prekoncepcióinkat láthassuk viszont: dühítő a bürokrácia akadékoskodása, miközben nem az ember bőrszíne vagy származása számít, hanem csakis a jelleme és viselkedése.

Forrás: Mozinet


Nem véletlen írtam, hogy prekoncepciónkat, mert hiszen nem nagy merészség a mai magyar társadalmi állapotok közt azt állítani, hogy a film iránt túlnyomórészt a világra már eleve nyitott, a sajátjától eltérő kultúrák elől sem bezárkózó, a máshonnan érkezők problémáival szemben is empátiát mutatni képes emberek érdeklődnek. És aki így indul neki a történetnek, nagyjából azt kapja, amire számít, Wilson küzdelme a magyar állampolgárságért nem fogja kizökkenteni a komfortzónájából.



Látva a konkrétan ezzel kapcsolatos jeleneteket  - a készülést Marival az újabb vizsgára, magát a vizsgahelyzetet -  persze ellamentálhatunk azon, hogy mennyire szükséges a hét magyar vezér nevét ismerni, hogy jó magyar lehess, vagy hogy az "itt élned, halnod kell" eszméje a "globális faluvá" zsugorodó világunkban képes-e még bármit is jelenteni. Ha szívesen szemléljük történelmünket a megszokottból kibillentett nézőpontból, keserűen mosolyoghatunk azon is, hogy milyen igaza van a háború kegyetlensége elől menekülő Wilsonnak, aki Szent István történetéből elsősorban arra figyel fel, hogy ez a pasas felnégyeltette, megvakíttatta, stb. rokonait azért, hogy megszilárdítsa hatalmát.

Ám ezekre, vagy ehhez hasonló mozzanatokra nagyjából számítunk is, mielőtt megtekintjük a filmet.

Sokkal izgalmasabbnak tűnik azonban, amikor ezek a motívumok szublimálódnak a párkapcsolati drámába, amelyben két már nem fiatal ember talál egymásra. Egyikük élete gyakorlatilag az első jelenetétől fogva érthető: Mari egy tipikus, átlagos magyar családanya, akit férje és két felnőtt fia is saját tulajdonának tekint, de ha "selejtessé" válik a házicseléd (hiszen egy színesbőrű férfi is "használta", akin persze elégtételt akarnak venni, hogy merészelte, hogy hozzányúlt a tulajdonukhoz), már nincs szükségük rá. Van egy pillanat - talán az első Wilsonnal töltött éjszaka után -, amikor Mari nyitott szemmel fekszik az ágyon, és mi nézők könnyen beleképzelhetjük ebbe, hogy az asszony arra (is) gondol(hat), miként másként alakult volna az élete, ha nem most, hanem fiatalkorában találkozik Wilsonnal. és nem olyanokra pazarolja az életét, akik évtizedeken át semmibe vették, csak kihasználták.

Wilson múltjáról azonban sokkal töredékesebb információkkal rendelkezhetünk. Például azt is több lépésben tudjuk meg, hogy volt családja. Magyarországi életét tekintve viszont egy teljesen átlagos ember élete rajzolódik ki: van haverja, akivel együtt tippmixezik, az estéit ő is meccsnézéssel tölti, van munkahelye, ahol megbecsülik (csak egy esetben láthatjuk hogy valaki beszól neki, de az Őze Áron által játszott figura tipikusan olyan fazon, aki, ha történetesen egy szőke nagymellű nő áll mellette, neki is simán mond valami taplóságot), még a hónap dolgozója is  lesz, wellness-hétvégét nyer. Könnyen érezhetjük úgy, hogy sokkal inkább szerves része a közösségének, mint Mari a sajátjának. Egy ponton még fel is merül a kérdés: olyan fontos az az állampolgári státusz?

A harmadik fő karakter, az Iránból menekült terhes lány szerepe, hogy történjen valami, ami próbára teszi a másik két embert. Shirin (Arghavan Shekari) Wilson segítségével, az ő lakásban szüli meg gyermekét, s mivel sem neki, sem a kicsinek nincsenek semmiféle papírjai, naphosszat bujkál, hisz ha megtalálják, kitoloncolják. A (név)házasság egy magyar állampolgárra azonban megmentheti, Wilson ezért is szeretné, ha minél hamarabb rendeződne a saját helyzete.

A szülés közös élménye, majd a gyerekről gondoskodás mindennapi rutinja egy erős köteléket képez a két ember között, így aztán éppenhogy a történetbe később belecsöppenő Mari lesz az idegen, a kívülálló. A helyzet pont arra emlékezteti, amiről azt hitte, maga mögött hagyhatja (egyébként bár ő költözik el otthonról, de őt viseli meg nagyon, hogy a családtagjai milyen könnyedén szabadulnak meg a közös emlékektől), és nagyon tart attól, hogy megint csak mellékszereplő lesz a saját életében, olyasvalaki, akinek a feje felett döntenek, akit senki sem kérdez meg, mit szeretne. Ezt pedig nem szeretné még egyszer átélni. Tettének pedig mindhármuk életére sorsdöntő hatása lesz.

Így válik végül mégiscsak nyomasztóvá a történet, s ha más okból is, mint amiként előzőleg feltételeztünk, végül mégiscsak képes egy rövid időre kizökkenteni a film békés rendezett életünk monotonitásából.

A film jelenleg  két budapesti moziban,, a Művészben és a Puskinban fut. 

Üzemeltető: Blogger.