10 érdekesség a modern budapesti úrinő életéből

(Kép forrása: FORTEPAN)
A 2015-ben napvilágot látott A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) után most megjelent Géra Eleonóra és Szécsi Noémi újabb közös kötete, A modern budapesti úrinő (1914-1939), mely alaposan körbejárja, milyen is volt a tárgyalt időszakban a nők - elsősorban a középosztálybeliek - élete. Milyen nagy társadalmi változásokat hozott az első világháború, mindez pedig miként csapódott le a hétköznapokban, beleértve a lakókörnyezet, a fogyasztási szokások, a gyermeknevelés, munkavállalás, vagy éppen a közélethez való viszony változásait. Az igencsak széles és információgazdag körképből szemezget az alábbi poszt, afféle kedvcsinálóként.


1. A modern mint univerzális jelző
Mindenkinek megvan ugye, hogy manapság mindenki szeretné "igényes" vagy "minőségi" terméknek vagy szolgáltatásnak láttatni azt, amit el szeretne adni, miközben valójában ezek megfoghatatlan, üres jelzők, hiszen sok esetben nem valódi minőségi, csupán ízlésbeli különbséget jelölnek. Például mindenkinek mást jelent az igényes zene, így ha egy rádióállomás azzal reklámozza magát, hogy "az igényes zene kedvelőinek" szól, azzal valójában nem sokat mond. A két világháború között ilyen univerzális jelző volt a modern. Modern volt a hálóing, az asztalterítő, a cekker(!), a testalkat, a házasélet. Minden és bármi. 


2. A lé(t) határozta meg a tudatot
Az 1. világháború többféle szempontból is óriási változásokat hozott az európai polgár életébe. Az egyik legszembetűnőbb a középosztály anyagi lehetőségeinek radikális beszűkülése volt, ami aztán hatással volt a gondolkodásmódra is. Csökkent a lakások mérete, csökkent a házi (bentlakó) személyzet nagysága, és a megszokott életszínvonal fenntartása érdekében egyre hétköznapibbá, elfogadottabbá vált a kétkeresős családmodell ebben a rétegben is. A modern budapesti úrinő (1914-1939) részint arról szól, hogy hogyan lesz  - mint ahogyan az emberiség történetében oly sokszor - szükségből erény: egy modern úrinő kis alapterületű, de praktikus otthonban él, egy modern úrinő háztartási gépeket és nem háztartási alkalmazottakat tart, egy modern úrinő  nem szervez több napig tartó eszem-iszom úri-murit, inkább hidegtálat szolgál fel, egy modern úrinő ért a háztartási praktikákhoz, az alapvető higiéniához és a családban előforduló kisebb megbetegedések gyógyításához, ja, és természetesen maga is pénzkereső családtag. Nem, nem, még véletlenül sem azért, mert szűkülő anyagi lehetőségei miatt ezekre a szokásokra rá van kényszerülve, hanem mert ő modern úrinő, ezek a szokások pedig mind nagyon trendik modernek.     


3. Rengeteg regény foglalkozott a modern lányok és asszonyok életével
Életükkel és új, az előző generációk számára talán nem is érthető (így ebben segíteni sem nagyon tudó)  problémáikkal. Mivel azt irodalomtörténeti kánon alakulásában évtizedeken keresztül elsősorban a szöveg esztétikai innovációja (annak megléte) játszotta a fő szerepet, így a társadalom egy-egy csoportja számára fontos tartalommal bíró, de az esztétikai újítási szándékkal nem rendelkező szövegek értelemszerűen háttérbe szorultak irodalomtörténetünkben. Ma már azonban kultúr- (és művelődés-, életmód-, stb)történeti jelentőséggel bírnak, nagyon sok mindent meg lehet tudni az egy évszázaddal ezelőtt élt emberek (nem csak a fiatal, modern életmódot folytató vagy arra vágyakozó lányok) életéről. A modern budapesti úrinő rendszeresen idézi Hatvany Lili, Bródy Lili, Török Sophie, Erdős Renée, Földes Jolán, Kosáryné Réz Lola (stb) regényeit, elbeszéléseit, de ellenpontként többek között az új életformával szemben ellenségesen viseltető, zsörtölődő Móricz Zsigmond naplóbejegyzéséből is találkozhatunk részletekkel. 

A kötet szerzőinek kimondott célja felkelteni a kutatók érdeklődését "számos, még feldolgozásra váró történelmi fehér folt iránt", ehhez pedig igencsak hasznos kiindulási alapnak bizonyulhat az a rengeteg korabeli idézet (legyen az regény vagy újságcikk), mellyel teletűzdelték mondanivalójukat. 


4. A női albérlő már nem jelentett kétes erkölcsű hölgyet
Az úrinők (és családjaik) számára a pénzkeresés egyik módja volt, hogy a nagyobb lakásokba albérlőket fogadtak, akik természetesen nem származhattak bármilyen rétegből, nem vethettek rossz fényt a főbérlőkre. Az albérletben (egyedül) lakó fiatal nők - pl. egyetemista  lányok, hajadon tisztviselőnők - pedig már nem kerültek ki életmódjuk miatt automatikusan az úrinőségből. Sőt, a főbérlők szemében felértékelődött a helyzetük, hiszen általában a férfiakkal ellentétben rájuk nem kellett külön főzni, takarítani, ellátták saját magukat, sőt, apró szívességeket (pl. a házban lakó idősebb, beteg emberekre felügyelést) is lehetett kérni. 

Az sem volt ritka, hogy jómódú vidéki úrilányok   - ma talán leginkább úgy mondanánk - all inclusive béreltek szobát a fővárosban, olyan helyet kerestek, ahol a bérbeadó társasági hölgy volt, így gardedámként is "alkalmazhatták", kapcsolati tőkéjét igénybe vehették, stb (ez szintén a "diszkrét" pénzkeresés egyik módja lehetett az elszegényedő úri rétegben).  


5. Férfias hivatás, nőies külső
Szellemi képesség és megjelenés viszonya (illetve az ezzel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek) mai napig kényes téma. Úgy tűnik, hogy a két világháború közötti sajtóban fontosnak tartották, hogy az átlagosnál magasabban képzett nőkről, például az első női gépészmérnökről (Máhrer Vilma) vagy az első női habilitált magántanárról (Vendl Mária) fotót is közöljenek, hogy lám-lám, milyen nőies teremtések. Hasonlóképpen a két világháború közt is országgyűlési képviselőként tevékenykedő Kéthly Annáról is szerették megjegyezni, mennyire nőies asszony. 


6. A szépségkirálynők esete a szépségnacionalizmussal
Klebelsberg Kuno kultuszminiszter úgy vélte, hogy mivel egy nőnek honleányi kötelessége szülni, a szépséget is e nemes cél szolgálatába kell állítani: ha egy szép nő szép férfival alapít családot, a gyermekeik is szépek lesznek, ebből lesz aztán a szép nemzet. És mivel a szépség és egészség szorosan összetartozó értékek, így a szép nemzet erős és egészséges nemzetet is jelent. Épp ezért a miniszter egy szépségkirálynőtől is annyit várt el, hogy a nemzet ("magyar faj") életképességét prezentálja a nemzetközi megmérettetéseken.    


7. Mellműtét a 30-as években
A szépségipar is ekkoriban lendült fel, s sok olyan kezelést és műtéti beavatkozást alkalmaztak már, amit napjainkban is. Ám érdekességképp: a 30-években még nem a mell nagyobbítása, hanem épp ellenkezőleg, a kisebbítése dívott. 


8. Nincs is jobb reklámhordozó egy Habsburg főhercegnél vagy főhercegasszonynál
Legyen az hajfesték vagy épp porszívó. A társasági lapok nem felejtettek el beszámolni az eseményről. A porszívó egyébként úgy tűnik, hogy a legnépszerűbb háztartási eszköz volt,  a könyvben találkozhatunk olyan sztorikkal, hogy még a férfi családtagok is mint kíváncsi kisgyerekek alig várják, hogy kipróbálhassák. A háztartási alkalmazottat (akár bejárót, akár ott lakót) kereső hirdetésekben is gyakran megemlítették, jelezvén, hogy nem akármilyen háztartás keres alkalmazottat. A takarító nők persze akadt, aki teljesen függővé vált, annyira imádott a porszívóval játszani, hogy még az ebédről is megfeledkezett.  


9. Népszerűek voltak a főző- és háztartási tanfolyamok  
Míg a társadalom más rétegeiben (elsősorban a paraszti kultúrában) magától értetődő volt, hogy anyáról szállt a háztartással és a főzéssel kapcsolatos tudás, a modern úrinő számára új szerep volt a konyhatündérkedés, számára lényeges, praktikus kérdésekkel nem igazán fordulhatott szülei vagy nagyszülei generációjához. Persze nem csak azért, mert a felmenők sok esetben magához a konkrét ételkészítéshez nem, csak egy vacsora vagy ebéd prezentálásához értettek,  hanem azért sem, mert az új háztartási eszközökkel újfajta technikákat kellett elsajátítani. A főzőtanfolyamok része volt például a gáztűzhely használatának megtanulása is.

A különféle háztartási kisgépek elterjedésével új marketingeszközök is elterjedőben voltak: amerikai mintára Magyarországon is megjelentek azok a házaló ügynök kisasszonyok, úgynevezett propagandisták, akik használat közben mutatták be mit tud egy padlótisztító, hogyan kell használni a kávéfőzőt, stb. 


10. Már akkoriban is voltak életmódnácik
Ha azt hiszed, hogy új jelenség, mikor másodrendűnek, barbárnak, igénytelen panelprolinak vagy éppen "tipikus magyarnak" (v.ö. "ezérttartittezazország) tartanak, csak azért, mert a te étrended fontos része a hús, akkor nagyot tévedsz. A modern budapesti úrinőben többször idézik azokat az életmódtanácsadó újságcikkeket vagy könyveket, melyek szerzői figyelmeztetik a modernkedést túltoló ifjú hölgyeket, hogy ne akarják ráerőltetni a mosó- vagy vasalónőjükre saját táplálkozási szokásaikat, egy (nehéz) fizikai munkát végző nőtől nem szabad megtagadni a húst, mint alapvető tápanyagforrást. 

A modern budapesti úrinő (1914-1939) című könyv egyébként rengeteg olyan jelenségről, szokásról, fogyasztási termékről ejt szót, melyekről bizony nem is gondoltuk volna, hogy már akkor is az élet része volt, vagy már akkor is hasonlóképpen gondolkoztak róla, mint tesszük mi is napjainkban. Talán éppen ez a legérdekesebb ebben a könyvben, ezek a folyamatos rácsodálkozások arra, milyen közeli és távoli is egyszerre ez az alig 100 évvel ezelőtti világ.

Szécsi Noémi-Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914-1939). Európa Könyvkiadó, 2017. 


Üzemeltető: Blogger.